Hľadaný výraz: Z 69, Preklad: Maďarský - Karoli, Počet výsledkov: 1
1 Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé. 2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. 3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. 4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. 5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! 6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted: 7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! 8 Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat. 9 Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé. 10 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. 11 Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik. 12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. 13 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. 14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel. 15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl; 16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! 17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; 18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! 19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. 20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. 21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. 22 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. 23 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá. 24 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá. 25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket. 26 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos; 27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg. 28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. 29 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak. 30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! 31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. 32 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál. 33 Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek! 34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg. 35 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! 36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]

1

mail   print   facebook   twitter